Pages

Tuesday, January 22, 2013

‎[hymn 150] Daily 1 hymn of Thirumanthiram with Explanation


150: 
வாசந்தி பேசி மணம்புணர்ந்து அப்பதி
நேசந் தெவிட்டி நினைப்பொழி வார்பின்னை
ஆசந்தி மேல்வைத்து அமைய அழுதிட்டுப்
பாசந்தீச் சுட்டுப் பலியட்டி னார்களே.


பொருள் விளக்கம்

------------------------- 
குருக்கத்திக் கொடியின் கீழ்க் களவிற்கலந்து, பின் கற்பு நெறியில் மணம் செய்துகொள்கின்ற தலைவனும், தலைவியும் தலைநாளில் இருந்த காதல், நாள்செல்லச் செல்லத் தெவிட்டுவதாய் விடப் பின்பு ஒருவரை ஒருவர் நினைப்பதையும் விட்டுவிடுவர். இறுதியில் பாடைமேல் வைத்துக் குறைவில்லாமல் அழுது, தங்கள் அன்போடு, அவரையும் நெருப்பினால் எரித்துப் போக்கிவிட்டுத் தெய்வமாக வைத்துப் படையல் இடுவார்கள்.

Romanized

---------------
vācanti pēci maṇampuṇar tampati
nēcan teviṭṭi niṉaippoḻi vārpiṉṉai
ācanti mēlvait tamaiya aḻutiṭṭup
pācantīc cuṭṭup paliyaṭṭi ṉārkaḷē.


Meaning-[Alive They Embraced the Body, Dead They Consigned it to Flames]
---------------------------------------------------------------
Lips met lips, bodies licked in close embrace,
And love in surfeit cloyed--then died memories long cherished,
Soon the body on bier was set while mourners mourned;
All passions spent, the body in the leaping flames perished.

[hymn 149] Daily 1 hymn of Thirumanthiram with Explanation

149:

மன்றத்தே நம்பி மாடம் எடுத்தது
மன்றத்தே நம்பி சிவிகைபெற் றேறினான்
மன்றத்தே நம்பி முக்கோடி வழங்கினான்
சென்றத்தா என்னத் திரிந்திலன் தானே.



பொருள் விளக்கம்
-------------------------=
நம்பி(சிறந்த ஆடவன்) ஒருவன் தன் முயற்சி யாலே பெரும் பொருள் ஈட்டிப் பலரும் வியக்கப் பல மேல் நிலைகளோடு கூடிய மாளிகையைக் கட்டினான். அவன் அதனைக் கட்டியதும் வெற்ற வெளியான இடத்திலேதான். பின் அவ்விடத் திற்றானே நான்குபேர் சுமக்கின்ற ஒரு பல்லக்கைப்பெற்று அதில் ஏறினான். அங்கு அப்பொழுது அவன் தன் மனைவிக்கும், மகனுக்கும், ஊர்த் தோட்டிக்கும் ஒவ்வொரு புத்தாடையை வழங்கினான். ஆயினும், பலர் நின்று, `தலை வனே` என்று கூப்பிட்டுக் கதறவும், திரும்பாமலே போய்விட்டான்.

Romanized
---------------
maṉṟattē nampi māṭam eṭuttatu
maṉṟattē nampi civikaipeṟ ṟēṟiṉāṉ
maṉṟattē nampi mukkōṭi vaḻaṅkiṉāṉ
ceṉṟattā eṉṉat tirintilaṉ tāṉē.


 Meaning-[Pomp and Glory Lead But to the Grave]
------------------------------------------------------------------
In pride of pomp a stately mansion he built,
In rage of wealth into the palanquin he stept,
In vain excess gave away largesse in crores,
But ne'er his soul sought the Lord's green retreat.